Kaf
Allah, a Könyörületes és Megkönyörülő Nevében.
{1} Kaf. A dicsőséges Koránra! {2} De nem! Ők csodálkoznak azon, hogy eljött hozzájuk egy közülük való intő. És azt mondják a tagadók: "Csodálatos egy dolog ez! {3} Vajon, ha már meghaltunk és porrá lettünk, új életre támadunk-e? Távoli visszatérés ez!" {4} Mi tudjuk, mennyit és mit fogyasztott belőlük a föld. Olyan Írás van nálunk, mely őrzi tetteiket. {5} De nem! Hazugságnak tartották az Igazságot, amikor az eljött hozzájuk és zavarodottságban vannak. {6} Vajon nem néztek-e föl az égre, hogyan építettük és díszítettük föl azt és hogy nincsen rajta repedés? {7} És kiterítettük a földet és szilárdan rögzített hegyeket vetettünk rá és mindenféle pompás növényfajtát sarjasztottunk rajta, {8} a szemlélődés tárgyául és intésül minden megbánásra kész szolgának. {9} És áldott vizet bocsátottunk le az égből, s kerteket sarjasztottunk általa és learatni való gabonát, {10} és magasba nyúló pálmafákat, amelyeken fürt fürt hátán terem {11} szolgáink ellátására. És vele keltettük életre a holt vidéket. Eképpen lesz a halottak előjövetele. {12} Noé népe, azok, akik a kút körül laktak és Tamúd törzse már őelőttük hazugsággal vádolta küldötteit {13} és Ád és Fáraó és Lót fivérei {14} és a (Aszhebul-ejketi) cserjés lakói és Tubba` népe mind hazugsággal vádolta a küldötteit. És beteljesedett a fenyegetésem. {15} Vajon elfáradtunk-e az első teremtésben?! Ám ők bizonytalanságban vannak egy új teremtés felől. {16} Megteremtettük hajdan az embert és tudjuk, hogy milyen gondolatokat sugall néki a lelke. Mi közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütőere. {17} Ha a két átvevő angyal átveszi a szavait és tetteit jobb és bal felől ülve {18} nem ejthet ki egyetlen szót sem úgy, hogy ne lenne mindig kész őrzője. {19} És a haláltusa elhozza az Igazságot: "Ez az, amit el akartál kerülni." {20} És megfuvatik a trombita. Ez a fenyegetés napja. {21} És minden lélek előjön egy angyallal, aki hajtja és egy tanúval. {22} "Nem törődtél ezzel. Mi azonban fölnyitottuk a szemed és ma éles a tekinteted." {23} És a társa azt mondja: "Ez az, ami nálam készen áll. {24} Vessetek a gyehennába ti ketten minden megátalkodott tagadót, {25} aki a jó útjába állt, áthágta a határokat és kételkedett, {26} aki Allah mellé más istent helyezett! Szörnyű büntetésbe vessétek őt!" {27} A társa azt mondja: "Urunk! Nem én lázítottam öt. Ő volt messze bolyongó tévelygésben." {28} Ő azt mondja: "Ne civódjatok a jelenlétemben. Már korábban megfenyegettelek benneteket. {29} A kimondott szó nem változik nálam. Én nem vagyok igazságtalan a szolgákkal szemben." {30} Azon a napon, amikor azt mondjuk a gyehennának: "Megteltél már?" - és ő azt mondja: "Még több van?" {31} És a Paradicsom egészen közel hozatik az óvakodókhoz. {32} "Ez az, amire ígéretet kaptatok. Ez illet meg minden bűnbánót és parancsmegtartót, {33} aki úgy féli az Irgalmast, hogy nem látja és megbánásra kész szívvel jön hozzá. {34} Menjetek be békességgel! Ez az örökkévalóság napja." {35} Mindenük meglesz ott, amit csak akarnak. És még több van nálunk. {36} Hány nemzetséget pusztítottunk el őelőttük, amelyek harciasabbak voltak, mint ők. Járjátok csak be fürkészve a vidéket, van-e helye a menekvésnek?! {37} Intés van ebben annak, akinek szíve van, füle a hallásra, és jelen van. {38} Hat nap alatt teremtettük az egeket és a földet, s ami a kettő között van és nem fogott el fáradtság bennünket. {39} Viseld hát el türelmesen, amit mondanak! És magasztald Urad dicsőségét napfelkelte és naplemente előtt, {40} és magasztald őt éjszaka és az előírt leborulás végén! {41} És hallgass oda azon a napon, amikor a kikiáltó egy közeli helyről hangos szóval szólít! {42} Azon a napon valóban meghallják a kiáltást. Ez az Előjövetel Napja. {43} Mi keltünk életre és mi küldünk a halálba. És hozzánk jut el végül minden. {44} Azon a napon, amikor meghasad velük a föld, s ők sietve igyekeznek kifelé. Olyan összegyűjtés ez, amely könnyű nekünk. {45} Mi vagyunk a legjobb tudói annak, hogy mit mondanak. Te nem kényszerítheted őket. Intsd csak a Koránnal azt, aki féli a fenyegetésemet!